Not 90s Forever

Aki bújt, aki nem, egy TOP 18-ra futotta 2014-ben.

 

Ez a csodálatos férfi érkezik a Kuplungba 2014. április 27-én!

Én már nagyon várom az őrületes estét, ahol bizonyára minden megtörténhet. De legalábbis a saját szememmel meggyőzödhetek arról, hogy valóban ő produkálja ezt a menő pszichedelikus soult. Mert valahogy nem tudom összerakni a külsőt és a hangzást. Hát nem tök izgi?

_

A Pál Utcai Fiúk 30 éves születésnapi koncertje felemelő volt. Összesen két és fél óra, benne nosztalgia blokk a régi tagokkal és rengeteg ember a Parkban. Anikó maga az álló idő az együttesben, a stílusa, a szerelése - talán nem is direkt -, de egy az egyben a 80-as éveket idézi. Lent, a klip után látható a számlista. Elsőként az Ilyen egy férfi "Manu Chao-verziójánál" és a Közel az éjfélnél kapott el a lelkesedés. Aztán a Követem a fényt még jobban ütött, Anikó hozta a retrót. Szomorú, hogy Turjánszki Gyurival sértődésben váltak el, ezért ő nem vett részt az ünneplésben. A Hajsza így nem volt az igazi. Amikor azonban színpadra álltak más régi tagok - Zelenák Tibor, Papp Ernő, Bördén Szabolcs, Totya -, akkor meghökkentően olyan volt, mintha visszarepültünk volna az időben (14-18. számok). A Másnap alatt kirázott a hideg. Papp Ernő gitárjátéka lenyűgöző volt, noha kicsit idegenként hat a PUF világában, és talán közelebb áll mondjuk Santanához. Ez egyfajta igazolása is volt annak, hogy az ő útja, egyebek közt, miért vált el a zenekarétól. A Csak úgy csinál nagyon kedves dal a számomra. Anikónak meg nyilván sokkal inkább az, és lehet, hogy rosszul láttam vagy csak látni véltem, de mintha el is érzékenyült volna közben. És amikor Lecsó a szám közben odalépett hozzá, és mondott neki valamit, akkor már-már azt hittem, hogy egy csók is elcsattan. Ez persze nem lenne jellemző rájuk, de én most könnyes fordulatokra vágytam. Aztán jött a kijózanító mélység. A Félek elfeledett emlékként bújt elő, egykor különleges és fontos kedvencem volt. A Nehéz idők egy másik jeles favorit, az Utolsó évvel egyetemben mindig van mondanivalója és nagyot szól. A koncert befejezéseként a közönség által valószínűleg legjobban várt számokat időzítették, melyeket a tömeg óriási tombolással és tánccal hálált meg. Lecsó pozitív, lelkes, közvetlen arcára formálódott az együttes a 30 év alatt. Nem akarnak mással különlegesnek tűnni, mint a dalokkal, a szövegekkel, és a közösségük összetartásával. Nem volt vetítés vagy grafika a háttérben és az egykori tagokon kívül más zenészek, barátok nem lettek meghívva. Az embernek megfordul a fejében, hogy egy ilyen ünnepi buliba még belefért volna ez meg az, de ez így volt PUF-os és így volt szép! Szeretünk Titeket, Pál Utcai Fiúk!

Március 15. fontos dátum a Republic életében. 17 éven át, hagyományszerűen tartottak nagy koncertet ezen a napon. Eleinte a BS-ben, aztán egyéb városokban, sportcsarnokokban is. Idén a Miskolci Városi Sportcsarnokba tervezték az ünnepi fellépést.  Ám a mai nap a legszomorúbb március 15. a Republic, a hozzátartozók, barátok és a rajongók számára. Talán az sem véletlen, hogy pont most újra beköszöntött a tél és a hideg. Öt napja gyászoljuk Cipőt, előtte pedig több, mint három hét telt bizalommal, félelemmel, aggodalommal. Sajnos nem ébredt fel.

    Engedem csináljon bármit
    Nem érdekel, nem érdekel
    Egyik sem az amit akartam
    Ne ébressz fel, ne ébressz fel...

Semmi kedvem nem volt, blogot költöztetni, de a freeblog nem működött, és a megírt posztomat nem tudtam élesíteni. Úgyhogy mostantól itt.
(A régi pedig ez volt!)

Ilyennek (is) szerettem Cipőt (amikor teli torokból ordított :)). És most nem tudom, hogy mi lesz velem... Lesz még itt poszt róla, azt megígérem.