Not 90s Forever

Avagy szuper dalválasztás az Északi-sarkvidéken.

Teljesen meglepett, én eddig nem tudtam, hogy Björk 1977-ben, 11 évesen már ismert volt Izlandon. Állítólag úgy kezdődött minden, hogy a zenetanára eljuttatott a rádióhoz egy felvételt, amin a 10 éves tehetség Tina Charles I Love To Love című slágerét énekli (a youtube-on kiírt 1975 helyett 1976 a helyes évszám). Adásba is került, és Björknek hamarosan lemezszerződést ajánlottak. A borító és a zene is nagyon menő. Elég komoly gyermekalbum az olyan, amelyen az izlandi folk mellett a pop számos stílusa (disco, reggae, funky, jazz) megjelenik. Tényleg tök izgi, hallgassátok meg! Van rajta egy instrumentális, furulyás-zongorás dal, amely a kis Björk saját szerzeménye, a többit pedig  mások írták neki, illetve feldolgozásokkal is fogtok találkozni. Íme a The Fool On The Hill, a Beatles száma izlandi nyelven egy elképesztő 11 éves tolmácsolásában:

És 5 évvel később, 16 évesen kész a zseniális előadóművész:

...sokkal inkább egy nagy őszi sóhaj a Kula Shaker Ruby című szerzeménye. Az animáció nem tartozik hivatalosan a dalhoz, "csak úgy" összerakta valaki, mindenesetre jól összecseng a megindító csellószólammal. A szövegben felfedezhető a párhuzam George Harrison egyik dalával, a Beware Of Darkness-szel. Véletlenül megláttam a Harrison-féle szöveget, és ismerve a Kula Shaker kötődését a Beatles-höz, és az indiai zenéhez és spiritualitáshoz, nagyon is valószínű a szándékos idézet (beware of darkness; beware of Maya; take care; sadness).

Lehet, hogy ez a kép is viszonylag híres, én eddig nem ismertem. Az alábbi szöveg kíséretében találtam rá:
Just before the famous Abbey Road photo was taken, The Beatles were photographed on the sidewalk waiting to cross the street.

Tavaly májusban egy svédországi Mando Diao koncerten jártam (hű, de boldog voltam!). Elöl álltam, ahol a helyi tinicsajok tá-tá ti-ti-tában hisztérikusan skandálták, hogy "Gus-taf No-ré-én". Szegény Gustaf (és a többiek) úgy menekült a koncert végén, mint a Beatles a Hard Day's Night-ban. Mondjuk engem jobban érdekelt  a másik frontember, Björn Dixgård (sk fotóim róla itt és itt). Ketten együtt  meg aztán igazán ászok! De nocsak! A Berlinben felvett MTV Unplugged koncerten majdnem sámánná változott a helyes kis Gustaf, hogy bedobja magát Juliette-nél. (Az eredeti High Heels nem kevésbé jó a Mandotól.)
Above And Beyond címmel megjelent az unplugged album. A tv felvétel is élmény, mert nem mindennapi show és díszlet volt, vendégekkel - pl. Ray Davies, a Kinks énekese.

Kevés az annyira érzelmes, melankolikus, akusztikus hangzású zenekar a kedvenceim között, mint a Travis. Második albumuk, az 1999-es The Man Who engem is szíven talált azt követően, hogy megláttam a csellószólamos Why Does It Always Rain On Me? klipjét. Az énekes Fran Healy személyiségében és hangjában is lebilincselő az az ellentmondás, hogy egyszerre törékeny és borús, ugyanakkor reményt adó, emelkedett, és közben ironikus és humoros is. Figyelemfelkeltő és rejtélyes az is, hogy a klipek egy részében Fran különféle bántalmazásokat szenved el (megkötözve bezárják egy csomagatartóba - Why Does It Always...; reggeltől estig fekvőtámaszokat nyom fogadásból - Turn; tojásemberként jön-megy, míg végül szét nem loccsan - Coming Around; kővel dobálják, repülőből bombázzák, lenyilazzák - Writing To Reach You; leütik - Slide Show). Dalaikban egyebek között egyértelmű a lírai Beatles és Oasis hatása. Mindkettőre utal egyébként a Writing To Reach You-ban elhangzó "what's a Wonderwall anyway?" sor. (A Wonderwall egy Oasis sláger amelynek címét egy 1968-as filmből vették. A film zenéjét George Harrison szerezte, és a Wonderwall Music című szólóalbumán jelent meg.)
A Travis nagyjából minden lemezen ugyanazt hozta, és Fran Healy nemrég megjelent önálló albuma, a Wreckorder is szépen beállítható ebbe a sorba. A borítón látható ősz, kalapos Fran megtartotta vonzerejét, mellesleg engem Daniel Day-Lewis-ra emlékeztet. A lemezen egy duett erejéig közreműködik Neko Case, valamint Paul McCartney basszusgitározik az As It Comes-ban. Az igazi kakukktojás a vicces szövegű, szintis, kraftwerkes Robot c. szám. Íme! (a Robot után 2:43-tól az As It Comes szól)

A Travis-ről még sok érdekességet szeretnék mutatni - talán majd máskor -, de most csak egy poén erejéig ugorjunk vissza 2000-be! Ali G a tv műsorában "nem sok mindent" cikiz ki, csak a zenekar nevét, Fran skót akcentusát (jaj, azt de imádom!!), a haját, a ruháját, a "nyavalygós" számokat és a dal címét... Haha, nagyon jó!