Not 90s Forever

A múlt héten sokat Kispál-nosztalgiáztam, egy ismerősöm hozta fel a témát. Ezen felbuzdulva most végre összedobtam a kedvenc Kispál számaim listáját. Hamarosan jön! Ha minden jól megy, akkor a következő posztban. Előbb azonban itt van egy interjú Lovasival 1999-ből. Lelkes, amatőr indíttatásból, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola Zsebzsiráf c. lapjának készült. Tehát semmiképp ne a profi, hanem a 13 évvel ezelőtti diákújságírás mércéjével tekintsetek rá! Néhány embert talán érdekelhet, ezért rászántam magam, hogy felteszem ide. Szó van benne a Holdfényexpressz albumról, egy "Kispál-színdarabról", Jancsó Miklós filmjeiről, elhangzik Ganxsta, Dopeman és mások neve, Lovasi csak nyomja, nyomja a kazettás diktafonba.

(A Lecsóval - PUF -  készített zsebzsiráfos interjút is előkerítem tán egyszer. És Cipővel, valamint Nagy Feróval is van egy-egy.)

– Nem akarnék itt most a szövegeidbe mászni, de mintha a szerelmi ügyeknek megkülönböztetett jelentőségük volna.
– "Olyan fontos találkozás, amikor már az első pillanatban érzed, hogy szerepelni fog az életedben, így nem is nagyon izgulsz, hogy bejöjjön, három-négy lehet. A feleségem épp ilyen, tizenhat éves koromban láttam meg először, és húsz éves koromban ismerkedtem meg vele. De biztos voltam benne, hogy meg fogom ismerni."
– Mikor házasodtatok össze?
– "'92-ben. Könyvtáros lány volt, tudod, inellektuális kapcsolat. Odamentem, hogy találkozni akarok vele."
– Mire ő?
– "Mondta, hogy jó. Igazi unatkozó könyvtárosnő volt, aki nem kellett senkinek. Ez persze nem igaz, csak ezzel szoktam húzni. Szóval van még egy-két ilyen nő, és van, amelyik nem jön így össze, aztán eljön az a pillanat, amikor véletlenül egymás mellé kerültök egy asztalnál, és megbeszélitek, hogy ez a dolog létezett; most már nem baj, hogy nem fog összejönni, de azért volt, ugye. És akkor mondja, hogy volt. És ez legalább olyan jó, mintha megdugtad volna tízszer."

Marton László Távolodó: Pécsi Szál – Kispál-könyv (1997)

*csak mert szóba került pár napja egy kellemes, sörözős/fröccsözős estén, KIVÁLÓ társaságban Lovasi meg a volt felesége, Fucur Cecília, illetve a könyvtáras megismerkedésük.

A brisbane-i The Go-Betweensnek ez az egyik legrégebbi dala, 1978-ból. Szerelmi vallomás egy szexi könyvtáros lánynak, szórakoztató szöveggel és előadásmódban. Egyébként az egész "lost album" bejön, amin ez is megtalálható. Nem tudom, írtak-e ezenkívül valaha dalt könyvtárosról. Mondjuk Lovasi megtehette volna, hiszen a felesége (akivel nem tudom, hogy együtt él-e még) könyvtáros volt, amikor megismerkedtek.

Kezdődjön el... Elsősorban nem az írás, hanem a "mutogatás" céljából jött létre a blog. Hogy a zenéket, amikért lelkesedem, a jópofa klipeket, dögös koncertfelvételeket ne e-mail-ben és a facebook-on küldözgessem a barátoknak. Mostantól legyen ez a gyűjtemény helye, a magam és minden érdeklődő kedvéért!

Tehát elkezdem ezt, míg tinédzserkorom egyik meghatározó zenekara, a Kispál és a Borz épp az imént fejezte be a pályafutását. Ó, mennyit lehet nosztalgiázni Lovasi zseniális szövegein és a dilis "táncdalocskákon" (és mennyi mindenkit idegesítenek :-)). Kaptam néhány helyzetjelentést a búcsúkoncert alatt. Kezdem nem érteni, hogy miért döntöttem úgy, hogy én kihagyom (?). De egyébként a 2010-es Szigetre még visszatérek. Most jöjjön Barbie és Ken, a sörös korsó és a szívtranszplantáció története. Igazán drámai, ugyanakkor röhögnöm kell rajta a mai napig.