Az Is Tropical első lemezét elfogultan vártam a márciusi Nagy Britmánia óta. Akkor a Trafóban ugyanis teljesen megadtam magam a londoni triónak, minimum örökbe fogadtam volna a srácokat. Másnap rá is kerestem, hogy írtak-e valamit Bp-ről a twitteren, és megtudtam pl., hogy a koncert alatt kivetített természetfilmet a buli előtt nem sokkal, itt vették meg, ha jól emlékszem 600 HUF-ért. A második zenekar, a We Have Band is szuper volt, de engem a kendővel eltakart arcú, utcai forradalmároknak tűnő ifjoncok jobban lenyűgöztek. Mert furcsák, intellektuálisak, kegyetlenül szarkasztikusak (ez kiderül a klipekből és az interjúkból), igazi fiatalok, mégis valahogy bölcsebbek, éleslátásúak. Mind az imidzsük, mind a zenéjük izgalmasan ellentmondásos. A külső rejtélyes, ami lehetne félelmetes, de ugyanakkor vicces és gyerekes is. Plusz lehet találgatni, hogy mit akarnak mondani ezzel az egész maszkosdival. A hangzásban pedig olykor éles, hideg techno csörömpölés kíséri a fülbemászó, táncos dallamokat és a kedves, kamaszos éneket (ketten is énekelnek). Nem is akartam ennyit írni, hiszen akkor beszámoltam volna a koncert után rögtön, de az album sokszori meghallgatása után már megint/még mindig annyira megnézném őket élőben újra!
Nem jellemző módon egy instrumentális szám, amit kedvelek
A When O' When az albumra nem került fel, de eleinte ez volt a kedvencem
Ennek mindig mosolygok az elején. "Örröö rifles..." :) 02 - Land Of The Nod by roberval
Utolsó kommentek