Not 90s Forever

Dürer Kert, Nagyterem
Trash City Club presents:

21.30h Fat Phoenix
22.30h The Moog
23.45 Hangmás
01.00h Death Disco (Dictator & Hussar)

900 Ft 21:30-ig, utána 1300 Ft

Egy kicsit hosszabb bejegyzés következik, de nem is én lennék, ha nem ejtenék elegendő szót a Szigetről.
Meg vagyok elégedve a vasárnapi nappal. Kezdtünk egy nagyon erős Hangmás koncerttel. Ütött, ahogy kell, ez hiányzott! Végre a délután 4 ellenére is viszonylag sokan voltak és táncoltak.  Feléledt a zombie disco. Az eső ijesztgetett, de ez csak fokozta a hatást. Aztán tettem egy nem zenei kitérőt, belefért még egy másfajta Sziget-élmény is a Kasabian előtt. És egyszercsak (az Underdogot követően) Shoot The Runner, shoot shoot the runner..., mennyire vártam! És minden jel szerint a közönség nagy része ugyanígy lelkesedett. Végigvigyorogtam a koncertet, bár a rossz hangosítás eléggé rányomta a bélyegét. Meg talán hiányzott még valami, de nem akarom megfejteni, hogy mi, és  hogy változott-e az együttes attitűdje a népszerűséggel, úgyis annyit piszkálják ezzel elsősorban szegény Tom Meighant. A Fast Fuse, a Fire, a Club Foot és még sok-sok jó szám így is nagyszerű pillanatokat okozott. Az ugyan kicsit vicces volt, hogy a "Budapest! Raise your fucking hands!" és egyéb Budapest-kombinációk kb. százszor hangzottak el Tom szájából, de én ezt is élveztem :-) Aztán Twilight és rockrajongók tízezrei várták, hogy színpadra lépjen a Muse. És úgy tűnt, teljesítették az elvárásokat. A  díszlet látványos, sci-fis, mátrixos volt és Matt Bellamy szerkója is vagány. Kezdésként Uprising és Supermassive Black Hole, ráadásként pedig a Plug In Baby és a Knights of Cydonia szólalt meg. Valóban egyedi a világuk, és nagyon tudnak zenélni, varázsolni már több, mint 10 éve! Ám a néha már operába illő zenei és énekmegoldások nem mindenkinek emészthetőek könnyedén. Kicsit így vagyok ezzel én is, ezért a középső résznél átmentünk a Yeasayerre. Eleve így is terveztük, és milyen jól tettük! Ezek a brooklyni figurák baromi jó zenét csinálnak. Van benne minden: 80-as évekbeli pop, kísérletező alternatív, elektronikus, indusztriál és indiai hatás. Hárman is énekelnek, az ütős hangszerek jelenléte hangsúlyos és változatos. A tágas A38-Wan2 sátor félig sem volt tele, így inkább egy sötét csarnokra emlékeztetett, amiben visszhangzott az iszonyú hangerejű koncert. Ettől duplán pszichedelikus élmény volt, és a közönségben is mindenki táncolt, énekelt... Hihetetlen! Csak most tértem magamhoz, ezért a 24 órás késés a beszámolóval.