Not 90s Forever

Aktuális kedvenc a fent idézett sor és persze maga a dal.
Kasabian - Man Of Simple Pleasures

I’m a man, a man of simple pleasures
I got all I need so give me whisky measures
With dyslexic eyes I’m seeing very clearly
By the way I’m on my way

But all of my life I’ve been treated like a fool
But I’m no-one’s fool

[Chorus]
Here I go once again
Trying hard to pretend
There’s a future in your man made rules
I’ll be governed by the road
Get to shed this heavy load
I see no future
So leave me alone in the past

I am told the world is nearly ending
But when I look outside the birds are always singing
You throw sticks and bones remember every dog will have
Its day I’m on my way
But all of my life I’ve been treated like a fool
But I’m no-one’s fool

[Chorus]
Here I go once again
Trying hard to pretend
There’s a future in your man made rules
I’ll be governed by the road
Get to shed this heavy load
I’ve seen your future
So leave me alone in the past

Go on let the righteous guide you home
To where you belong
I’ll stay, listen to my favourite tunes
That’s where I belong
You won’t take me for a ride
I’m far too fast for you to keep up with me
You won’t take me for a ride
Never catch them really need no money

Egy kicsit hosszabb bejegyzés következik, de nem is én lennék, ha nem ejtenék elegendő szót a Szigetről.
Meg vagyok elégedve a vasárnapi nappal. Kezdtünk egy nagyon erős Hangmás koncerttel. Ütött, ahogy kell, ez hiányzott! Végre a délután 4 ellenére is viszonylag sokan voltak és táncoltak.  Feléledt a zombie disco. Az eső ijesztgetett, de ez csak fokozta a hatást. Aztán tettem egy nem zenei kitérőt, belefért még egy másfajta Sziget-élmény is a Kasabian előtt. És egyszercsak (az Underdogot követően) Shoot The Runner, shoot shoot the runner..., mennyire vártam! És minden jel szerint a közönség nagy része ugyanígy lelkesedett. Végigvigyorogtam a koncertet, bár a rossz hangosítás eléggé rányomta a bélyegét. Meg talán hiányzott még valami, de nem akarom megfejteni, hogy mi, és  hogy változott-e az együttes attitűdje a népszerűséggel, úgyis annyit piszkálják ezzel elsősorban szegény Tom Meighant. A Fast Fuse, a Fire, a Club Foot és még sok-sok jó szám így is nagyszerű pillanatokat okozott. Az ugyan kicsit vicces volt, hogy a "Budapest! Raise your fucking hands!" és egyéb Budapest-kombinációk kb. százszor hangzottak el Tom szájából, de én ezt is élveztem :-) Aztán Twilight és rockrajongók tízezrei várták, hogy színpadra lépjen a Muse. És úgy tűnt, teljesítették az elvárásokat. A  díszlet látványos, sci-fis, mátrixos volt és Matt Bellamy szerkója is vagány. Kezdésként Uprising és Supermassive Black Hole, ráadásként pedig a Plug In Baby és a Knights of Cydonia szólalt meg. Valóban egyedi a világuk, és nagyon tudnak zenélni, varázsolni már több, mint 10 éve! Ám a néha már operába illő zenei és énekmegoldások nem mindenkinek emészthetőek könnyedén. Kicsit így vagyok ezzel én is, ezért a középső résznél átmentünk a Yeasayerre. Eleve így is terveztük, és milyen jól tettük! Ezek a brooklyni figurák baromi jó zenét csinálnak. Van benne minden: 80-as évekbeli pop, kísérletező alternatív, elektronikus, indusztriál és indiai hatás. Hárman is énekelnek, az ütős hangszerek jelenléte hangsúlyos és változatos. A tágas A38-Wan2 sátor félig sem volt tele, így inkább egy sötét csarnokra emlékeztetett, amiben visszhangzott az iszonyú hangerejű koncert. Ettől duplán pszichedelikus élmény volt, és a közönségben is mindenki táncolt, énekelt... Hihetetlen! Csak most tértem magamhoz, ezért a 24 órás késés a beszámolóval.

Három éve várom, hogy a Kasabian eljöjjön a Szigetre. 2007-ben volt szerencsém látni őket a PeCsában, és azóta reménykedtem, hogy lesz újabb alkalom. (2004-ben is jártak nálunk, de akkor csak videót forgattak egy volt szovjet laktanyában.) Nagy-Britanniában már régóta hősök, de a 3. lemezre igazi klasszisokká nőttek. Rajongott értük az Oasis és a spanyol futball válogatott, reklámokban szerepeltek a zenéjükkel, és az énekes beszólogatott ennek-annak, legalábbis a brit sajtó így tálalta. Mindeközben - én úgy látom :-) - a leicesteri fiúk megőrizték szerény angol bájukat. Például rendkívül cuki a Gwen Stefani feldolgozásuk.

Vasárnap ők (és még mások, róluk később) a Szigeten!