Not 90s Forever

Három hete, pontosan ilyenkor épp Black Rebel Motorcycle Club koncerten voltam. Már rég be kellett volna számolnom róla, és ideje feltölteni a képeimet!

A jegy

Kevés az annyira érzelmes, melankolikus, akusztikus hangzású zenekar a kedvenceim között, mint a Travis. Második albumuk, az 1999-es The Man Who engem is szíven talált azt követően, hogy megláttam a csellószólamos Why Does It Always Rain On Me? klipjét. Az énekes Fran Healy személyiségében és hangjában is lebilincselő az az ellentmondás, hogy egyszerre törékeny és borús, ugyanakkor reményt adó, emelkedett, és közben ironikus és humoros is. Figyelemfelkeltő és rejtélyes az is, hogy a klipek egy részében Fran különféle bántalmazásokat szenved el (megkötözve bezárják egy csomagatartóba - Why Does It Always...; reggeltől estig fekvőtámaszokat nyom fogadásból - Turn; tojásemberként jön-megy, míg végül szét nem loccsan - Coming Around; kővel dobálják, repülőből bombázzák, lenyilazzák - Writing To Reach You; leütik - Slide Show). Dalaikban egyebek között egyértelmű a lírai Beatles és Oasis hatása. Mindkettőre utal egyébként a Writing To Reach You-ban elhangzó "what's a Wonderwall anyway?" sor. (A Wonderwall egy Oasis sláger amelynek címét egy 1968-as filmből vették. A film zenéjét George Harrison szerezte, és a Wonderwall Music című szólóalbumán jelent meg.)
A Travis nagyjából minden lemezen ugyanazt hozta, és Fran Healy nemrég megjelent önálló albuma, a Wreckorder is szépen beállítható ebbe a sorba. A borítón látható ősz, kalapos Fran megtartotta vonzerejét, mellesleg engem Daniel Day-Lewis-ra emlékeztet. A lemezen egy duett erejéig közreműködik Neko Case, valamint Paul McCartney basszusgitározik az As It Comes-ban. Az igazi kakukktojás a vicces szövegű, szintis, kraftwerkes Robot c. szám. Íme! (a Robot után 2:43-tól az As It Comes szól)

A Travis-ről még sok érdekességet szeretnék mutatni - talán majd máskor -, de most csak egy poén erejéig ugorjunk vissza 2000-be! Ali G a tv műsorában "nem sok mindent" cikiz ki, csak a zenekar nevét, Fran skót akcentusát (jaj, azt de imádom!!), a haját, a ruháját, a "nyavalygós" számokat és a dal címét... Haha, nagyon jó!

Három éve várom, hogy a Kasabian eljöjjön a Szigetre. 2007-ben volt szerencsém látni őket a PeCsában, és azóta reménykedtem, hogy lesz újabb alkalom. (2004-ben is jártak nálunk, de akkor csak videót forgattak egy volt szovjet laktanyában.) Nagy-Britanniában már régóta hősök, de a 3. lemezre igazi klasszisokká nőttek. Rajongott értük az Oasis és a spanyol futball válogatott, reklámokban szerepeltek a zenéjükkel, és az énekes beszólogatott ennek-annak, legalábbis a brit sajtó így tálalta. Mindeközben - én úgy látom :-) - a leicesteri fiúk megőrizték szerény angol bájukat. Például rendkívül cuki a Gwen Stefani feldolgozásuk.

Vasárnap ők (és még mások, róluk később) a Szigeten!