Ez a csodálatos férfi érkezik a Kuplungba 2014. április 27-én!
Én már nagyon várom az őrületes estét, ahol bizonyára minden megtörténhet. De legalábbis a saját szememmel meggyőzödhetek arról, hogy valóban ő produkálja ezt a menő pszichedelikus soult. Mert valahogy nem tudom összerakni a külsőt és a hangzást. Hát nem tök izgi?
_
Október 4. Glasgow, The Garage. Több, mint 200 néző gyűlhetett össze a Dinosaur Pile-Up (Leeds, UK) és a Cage The Elephant (Bowling Green, Kentucky, USA) koncertjére. A klub nagyterme tágas, ugyanakkor hangulatos koncerthelyszín. Az angol zenekar láthatóan nagy népszerűségnek örvend a helyi tinik körében, akik tömött sorokban nyomultak közvetlenül a színpad elé. A dinoszauruszok tökéletes grunge-ot játszanak, lelkesek és szimpatikusak, de "túl rendes arcok". Titokban hiányolja az ember, hogy egyáltalán nem dühösek, szakadtak és csöppet sem koszos rock'n'roll figurák. Nagyon hamar véget ér a szettjük, kb. fél óra az egész. A Cage The Elephant-re tovább nő és sűrűsödik a tömeg. Legelőre furakodom, hogy jól lássak. Na, ők jóval őrültebbek, és ez a Matt (mindkét együttes énekesét Matt-nek hívják) egyértelműen karizmatikus személyiség. Ők nem igazán a Nirvana-vonalat követik, egy-egy számról mindig más és más jut eszembe, de az igen erőteljesen: Red Hot Chili, Beck, Pixies, Stone Roses, Weezer, illetve Matt Shultz olykor Jim Morrisont, Eddie Veddert és hát persze azért Kurt Cobaint is megidézve pózol. Frontemberünk hol hosszú percekig tartó pszichedelikus transzba esik a színpadon, hol pedig közvetlenül és merészen incselkedik a közönséggel, akár odalépve az első sorokban állókhoz, akik bekiabálják a sóhajaikat és azokra még valami szétcsúszott válaszreakciót is kapnak. Matt meg is dicséri a szövegeket kívülről fújó, tomboló sokaságot a Mary Poppinsból ismert “supercalifragilisticexpialidocious” kifejezéssel.
Az első három szám roppant lendületes kezdést ad, köztük a kedvencemmel, az Aberdeennel, amely talán a legjobb dal a két album összes szerzeménye közül. Több helyen olvastam, hogy a címét az amerikai városnak tulajonítják, ahonnan a Nirvana indult. Nos, Glasgow-ban Matt azzal vezette fel, hogy ez bizony a skótoknak szól, ugyanis egyszer a skóciai Aberdeenben játszottak, ami nagyon bejött nekik, és utána írták a dalt. Ugyanezt nyilatkozták itt is. (Nagy-Britannia egyébként a zenekar második otthona, ugyanis az első lemezük felvétele után több, mint másfél évre Londonba költöztek.) Azt azért sajnálom, hogy most nem női ruhában lépett színpadra, mint ahogy néha teszi. És ezúttal a tömegbe sem ugrott be, de azt abszolválta helyette testvére, a gitáros Brad Shultz a koncert vége felé. Az összesen 15 számból 9 az új lemezről volt. Mindenki elégedett lehetett az estével, sőt még a biztonsági őrökkel is, akik műanyag poharakban osztogattak jeges vizet a felhevült közönségnek. Végül pedig megláttam egy lány kezében a setlistet, és lefényképeztem az utókornak.
További három szuper szám a folytatásban...
Tegnap konszolidált baráti társaságban lementem a Zöld Pardonba, mondván miért ne nézzem meg egyszer az Anna and the Barbiest? A programot én javasoltam kíváncsiságból, de nem vártam többet egy kis mr2-ős steril popnál, bár annyit lehetett tudni, hogy a csaj őrültebb annál amennyi átjön az általam ismert számokból. Amikor megjelent egy óriási tölcsérrel a feje körül, fölülről az arcába lógatott mikrofonnal, és a későbbre tartogatás helyett rögtön elsütötték a Don't Fit In c. slágert, akkor már sejtettem, hogy érdekesebb lesz a műsor, mint gondoltam. Egy tüll anyagot is fel akart applikálni a tölcsérre, de végül nem sikerült, illetve el is esett a kényelmetlen jelmez miatt, ami Anna szavaival élve "VISZONYLAG jó ötlet volt". A Sex Pistols - Sid Vicious pólót és a teljes vagány szerkót többször átcserélte további feltűnő darabokra. Marilyn Manson és Lady Gaga szürreális divatjához remek modell Pásztor Anna.
A zenészek sem voltak átlagosak, kezdve Borlai Gergővel a doboknál. Jöttek szépen a vendégek is, együtt tüntetni a ZP bezárása ellen: Nagy Ádám gitáros, Papp Szabi, Kardos-Horváth János (utóbbinak határozottan punknak kéne lennie inkább) és mások. A feldolgozásoknak is örültünk, pl. a Cure és a Beatles számnak, de a Piece Of My Heart-ra sem volt panasz a fináléban. A Nyuszika c. dalt kreatívan és szellemesen vegyítették az Eye Of The Tiger-rel. Csak a Gombócot ne nyomták volna le a torkunkon, az nagyon nem nyerő nálam. Célba ért viszont a Kardos-Horváth János dal, tehát "Ünnepélyesen fogadom, hogy nem leszek többé szerelmes!!!" Én meg még azt is lefogadom, hogy továbbra sem fogok Anna and The Barbiest hallgatni itthon, ellenben a koncertjeikre bármikor vevő vagyok.
Sikerült!!! Lesz budapesti koncert, úgyhogy gyertek el! Amint a plakáton is látható, a bűbájos cseh duó előtt a Bioberber játszik majd. A belépés ingyenes.
A klassz grafika Pásti Nóra munkája.
Zoz régi jó barátom, voltunk már sok koncerten együtt, és vannak hasonlóságok a zenei ízlésünkben. Saját elmondása szerint én sokkal több zenekart ismerek, ő viszont jóval több képregényt. Néhány napja Quimby koncerten járt, és most elmeséli, milyen volt.
Zoz beszámolója:
Quimby Falshang a nemrégiben „cool tour house”-szá alakított Szikrában. Európai körülményekhez európai árképzés (jegyár 4500 HUF), de bizonyos okokból úgy éreztem, hogy ott kell lennem. Viszont az előzetes tervek dacára úgy alakult, hogy szombat este egyedül indultam el, rockandroll hangulat helyett inkább azon tűnődve, hogy a Quimby jó, ha este 10 körül elkezdi a három előzenekar után, én meg mi a fenét kezdek addig magammal (komolyabb alkoholfogyasztás megfázás miatt kizárva).
A Szikrába érve aztán sorra értek a kellemes meglepetések: kiderült, hogy a művész urak már 9-kor színpadra lépnek, valamint nem volt kígyózó sor a két ruhatárnál és a bárpultoknál sem. Hiába, a Szikra valóban kultúrhely, szinte nem is éreztem helyénvalónak, hogy viceházmestert kérjek a bárpultnál (persze azért kértem és kaptam).
A koncertterem is nagyon tetszetős, mintha egy patinás londoni klubban lettem volna, ahogy beléptem – na jó, a kisebbik fajtából. Petruska András műsorának utolsó pár percét sikerült elcsípnem, amikor éppen egy szál akusztikus gitárral szórakoztatta a gyülekező közönséget, így nem is tudok nyilatkozni a produkcióról. A terem elé kikolbászolva váratlanul társaságom akad: belebotlok két, képregényes és illusztrátorkörökben nagyon jól ismert úriemberbe (referenciák: régebbi Unicum-reklámok a tévében, illetve a Villámtolvaj c. film képregényváltozata tavalyról).
Három hete, pontosan ilyenkor épp Black Rebel Motorcycle Club koncerten voltam. Már rég be kellett volna számolnom róla, és ideje feltölteni a képeimet!
A jegy
2010.08.29. vas. 20.00 Zöld Pardon
The Kolin
Esti Kornél
Utolsó kommentek