Not 90s Forever

Itt és itt már kiderült, hogy mi ez a Reading-mánia. Újabban felfigyeltem a Gonzo and the Razz nevű zenekarra, akiktől máris óriási kedvencem a The Hardest Part c. szám. Sajnos nem lehet beágyazni a videót, de mindenképp kattintsatok a linkre! A viccesen béna stop motion klipet Reading utcáin vették fel, egyáltalán nem a legszebb helyeket kiválasztva, hanem csak úgy jövet-menet. 0:37-nél az érdekes arcú főszereplő elhalad a Rising Sun Arts Centre előtt, ahol önkéntes voltam.
Úgy tűnik, hogy a Gonzo and the Razz egyelőre csak helyi szinten népszerű, és albumuk sem jelent még meg, de a facebookon és a myspace-en így mutatják be a bandát:

"Dan Caney, Reading's answer to Brian Wilson, and his faithful sonic apostles Dave Boyt, Ryan O'Donoghue, Paul Hunter and Ben Dugard."

Egészen gyönyörű dal az alábbi felvételen kissé gyámoltalanul előadott, a melankóliát bájos vokálokkal ellensúlyozó Paranoid.

A tagok sokoldalúságát bizonyítja Ben Dugard és Ryan O'Donoghue saját youtube csatornája. Ryan gitáros és ukulelés feldolgozásokat mutat be a hálószobájában. A Grizzly Bear-féle Two Weeks például meglehetősen cuki. Akár ő is lehetne a zenekar frontembere, pedig nem ő az.

A Pete and The Pirates új albumát rögtön az első lejátszáskor beszavaztam az idei kedvenc lemezeim közé. Sorra vettem a dalokat, próbáltam kiválasztani egy kiemelkedőt, de a következő mindig legalább annyira tetszett. Közben leesett, hogy a zenekar readingi. Ott töltöttem 10 hónapot 2000-2001-ben, amikor a Pete and The Pirates még nyilván nem létezett, a srácok kb. csak középiskolások lehettek akkor. Na de idő és távolság ide vagy oda, itt van nekünk a facebook, ahol pillanatok alatt kiderítettem, hogy vannak olyan ismerőseim, akik személyesen ismerik a "kalózokat". És azt sem volt nehéz kitalálni, hogy eleinte sokszor léptek fel otthon a Rising Sun Arts Centre-ben, ahol én pár évvel korábban az önkéntes szervezőgárda tagja voltam. Úgyhogy most már elfogult is vagyok! De mint mondtam, egyébként is meggyőztek.

Apropó! Nem megy valaki a november 6-ai koncertre Bécsbe, a Chelsea klubba?

A franz ferdinandos Blood Gets Thin:

Egy ilyen refrént - United, united, united on the carpet - és ennyi cuki macskát csak imádni lehet:

Sokcsajos randi:

A La Mort Subite zenekarban tekerőlanton, harmonikán és tamburán játszó és néha éneklő Zaránd Schuller - alkalmanként utcazenész - egy régi kedves barátom. Pár év után ma ismét találkoztunk, mert Budapesten járt. Szülőhazája Anglia, ahol - és azon belül is Readingben - sok időt töltöttünk együtt 2000-2001-ben. A mai találkozás örömére íme, egy koncertjük fináléja, ami annyira jól sikerült, hogy a pubból kiszorult readingi közönség az utcán táncolt januárban. Bravó!