Három hete, pontosan ilyenkor épp Black Rebel Motorcycle Club koncerten voltam. Már rég be kellett volna számolnom róla, és ideje feltölteni a képeimet!

A jegy

Három hete, pontosan ilyenkor épp Black Rebel Motorcycle Club koncerten voltam. Már rég be kellett volna számolnom róla, és ideje feltölteni a képeimet!

A jegy

Először a színpad mellett, egy magasabb részen álltam. Előttem 2 méterrel az egyik road épp a következő gitárt hangolja.

A közönség a vörös falakkal és báltermi csillárokkal díszített Apoloban.

Átvándoroltam a színpad elé. A képen Peter Hayes - gitár, basszus, ének, szájharmonika. A háttérben Leah Shapiro, aki korábban a The Raveonettes turnéin dobolt.


Robert Levon Been - basszus, gitár, ének, zongora


Ez Peter setlistje volt. A koncert végén bedobták. Nem én kaptam el, de lefényképeztem. A 4. és az 5. számot fordított sorendben játszották. Az akusztikus rész pedig 3 számból állt. A setlist.fm-en megtalálható a tényleges lista.

Pontban a kiírt kezdéskor, 21:00-kor léptek színpadra. Sejtelmes, pszichedelikus, erős rock'n'roll számokkal indítottak. Eléggé White Stripes-os hangulat volt. Igen hamar, ötödikként jött a jelenleg talán legismertebb daluk, a Beat The Devil's Tattoo. Abszolút jól szólt, mint ahogy az egész koncert! A 10-11. számnál - Weapon Of Choice és Whatever Happened To My Rock'n'Roll (Punk Song) - teljes energiával ment a zúzás. Utóbbi a lemezen a "keményebb" Oasis-re emlékeztet, élőben viszont ez nem nagyon jutott eszembe. A koncert felénél nagyon ügyesen oldották meg "a pihenős szakaszt". Az akusztikus számok alatt mindkét énekesnek jutott egy-egy szóló rész - Robert a zongoránál énekelt el egy gyönyörű számot, Peter pedig élvezetes, Jack White-os country-bluest hozott, gitárral és szájharmonikával. Egy harmadik akusztikus számnál pedig még Leah is előre jött énekelni. Bensőséges pillanat volt, amikor mindhárman egymás mellett álltak. Aztán megint folytatódott a tombolás. Nem dumáltak sokat, nem dobtak be extra show-elemeket, viszont ámulatba ejtő megszállottsággal, tehetséggel, tapasztalattal játszottak. Szimpatikus volt, hogy ezek a los angelesi tagok az egyszerűséget részesítik előnyben, mégis igazi  rock'n'roll, amit csinálnak. A közönség is szuper és lelkes volt. Nehéz volt fotót készíteni, mert hiába támaszkodtam meg, maga a padló rengett alattunk.
Több, mint másfél óra után fejezték be először. Majd kb. 5 perc múlva folytatták még 20 percnyi ráadással. Így kétórás volt a koncert. Egyetlen szívfájdalmam, hogy a 10 évvel ezelőtt megkedvelt és sikeres Love Burns ezen az estén nem hangzott el. Egyébként ugyanezen az estén a The Coral is a városban játszott. Hosszas mérlegelés után döntöttem a BRMC mellett. Nem bántam meg, és talán egyszer majd a Coralt is látom még.

3 szám a koncertről (ezeket nem én vettem fel):