Beszélek itt ZÖLDEKET! PARDON! Egyébként sajnálom mindkettőt: a ZP bezárását és az R.E.M. feloszlását. De a ZP úgyis feltámad majd egy másik helyszínen, az R.E.M. életművével pedig elleszünk örökre, panasz nem lehet rá.
1985-ben ez még nem a végleges változata volt a Fall On Me-nek
Egy emlékezetes ZP-s esemény 2001-ből (Amstel Jam)
Én ezzel a kissráccal reklámoznám az idei Szigetet, számos kisfilm készülhetne vele. Kyle ugyanis zsenge kora ellenére nemcsak hogy kedvel egy csomó remek előadót, de még a bőrükbe is tud bújni, például Jarvis Cockerébe.
Kyle a Drumsért is megőrül. A menő, rock'n'rollos szobájában és a tengerparton is szívesen playback-el rájuk, ám bizonyára arra a legbüszkébb, hogy személyesen is forgathatott velük, amikor a Forever And Ever Amen hivatalos klipjében kapott szerepet.
Szintén egy csodabogár a 20 éves Polyák András Szentendréről. BMX-en gitározásban szenzációs, mint ez kiderül a lenti videóból. A másik produkciója az egyszemélyes zenekar, amelyben ő játszik minden hangszeren (többek között skorpió alakú gitárján) és énekel is, majd az összemontírozott videóban egyszerre jelenik meg minden zenekari tag helyén. Kicsit elborult, de mindenképp érdekes és szórakoztató teljesítmény. Több magyar számmal is elkövette ezt, az egyik a HS7-től a Tudom, hogy szeretsz titokban.
Zoz régi jó barátom, voltunk már sok koncerten együtt, és vannak hasonlóságok a zenei ízlésünkben. Saját elmondása szerint én sokkal több zenekart ismerek, ő viszont jóval több képregényt. Néhány napja Quimby koncerten járt, és most elmeséli, milyen volt.
Zoz beszámolója:
Quimby Falshang a nemrégiben „cool tour house”-szá alakított Szikrában. Európai körülményekhez európai árképzés (jegyár 4500 HUF), de bizonyos okokból úgy éreztem, hogy ott kell lennem. Viszont az előzetes tervek dacára úgy alakult, hogy szombat este egyedül indultam el, rockandroll hangulat helyett inkább azon tűnődve, hogy a Quimby jó, ha este 10 körül elkezdi a három előzenekar után, én meg mi a fenét kezdek addig magammal (komolyabb alkoholfogyasztás megfázás miatt kizárva).
A Szikrába érve aztán sorra értek a kellemes meglepetések: kiderült, hogy a művész urak már 9-kor színpadra lépnek, valamint nem volt kígyózó sor a két ruhatárnál és a bárpultoknál sem. Hiába, a Szikra valóban kultúrhely, szinte nem is éreztem helyénvalónak, hogy viceházmestert kérjek a bárpultnál (persze azért kértem és kaptam).
A koncertterem is nagyon tetszetős, mintha egy patinás londoni klubban lettem volna, ahogy beléptem – na jó, a kisebbik fajtából. Petruska András műsorának utolsó pár percét sikerült elcsípnem, amikor éppen egy szál akusztikus gitárral szórakoztatta a gyülekező közönséget, így nem is tudok nyilatkozni a produkcióról. A terem elé kikolbászolva váratlanul társaságom akad: belebotlok két, képregényes és illusztrátorkörökben nagyon jól ismert úriemberbe (referenciák: régebbi Unicum-reklámok a tévében, illetve a Villámtolvaj c. film képregényváltozata tavalyról).
Utolsó kommentek