Not 90s Forever

1989-ben még Seymour néven zajongtak a srácok. Az akkori alter stílushoz illően nagy pulcsikban tették ezt. Alex jó alaposan be is tűri a nadrágjába a szám elején. (Nekem is van még ilyen pulóverem. Elnyűhetetlen, ezért itthon még jó.) Ebből az értékes videófelvételből láthatunk részleteket a 2010-ben - nálunk a Titanic Filmfesztiválon - bemutatott No Distance Left To Run című Blur-dokumentumfilmben is, amely a 2009-es újra összeállásról szól, közben visszatekintve a zenekar teljes történetére.

A Seymour koncert ideje és helye 1989. december 18., The Square, Harlow, Essex.
Nagyon-nagyon csendben jegyzem meg, hogy 1989 végén talán épp New Kids On The Block rajongó voltam. Aztán gyors és éles váltások következtek. A 90-es évek elején-közepén a Blur az egyik legmeghatározóbb együttes lett az életemben, és azóta is imádom.
Érdekesség, hogy pár éve megfordultam Angliában két essexi városban és az egyik épp Harlow volt. Sokat gondoltam rájuk, mert a tagok közül hárman Essexben nőttek fel, és minden itt indult el.
Ez az egész Seymour-téma pedig most úgy jött fel, hogy rábukkantam egy blog bejegyzésre, amelyben a bennfentes író a nosztalgiázás mellett kibeszéli az ifjú Damon viselt dolgait.

Egy hamisítatlan angol sztori és a Kula Shaker egyik arca a sok közül.

A La Mort Subite zenekarban tekerőlanton, harmonikán és tamburán játszó és néha éneklő Zaránd Schuller - alkalmanként utcazenész - egy régi kedves barátom. Pár év után ma ismét találkoztunk, mert Budapesten járt. Szülőhazája Anglia, ahol - és azon belül is Readingben - sok időt töltöttünk együtt 2000-2001-ben. A mai találkozás örömére íme, egy koncertjük fináléja, ami annyira jól sikerült, hogy a pubból kiszorult readingi közönség az utcán táncolt januárban. Bravó!

Három éve várom, hogy a Kasabian eljöjjön a Szigetre. 2007-ben volt szerencsém látni őket a PeCsában, és azóta reménykedtem, hogy lesz újabb alkalom. (2004-ben is jártak nálunk, de akkor csak videót forgattak egy volt szovjet laktanyában.) Nagy-Britanniában már régóta hősök, de a 3. lemezre igazi klasszisokká nőttek. Rajongott értük az Oasis és a spanyol futball válogatott, reklámokban szerepeltek a zenéjükkel, és az énekes beszólogatott ennek-annak, legalábbis a brit sajtó így tálalta. Mindeközben - én úgy látom :-) - a leicesteri fiúk megőrizték szerény angol bájukat. Például rendkívül cuki a Gwen Stefani feldolgozásuk.

Vasárnap ők (és még mások, róluk később) a Szigeten!