Március 15. fontos dátum a Republic életében. 17 éven át, hagyományszerűen tartottak nagy koncertet ezen a napon. Eleinte a BS-ben, aztán egyéb városokban, sportcsarnokokban is. Idén a Miskolci Városi Sportcsarnokba tervezték az ünnepi fellépést. Ám a mai nap a legszomorúbb március 15. a Republic, a hozzátartozók, barátok és a rajongók számára. Talán az sem véletlen, hogy pont most újra beköszöntött a tél és a hideg. Öt napja gyászoljuk Cipőt, előtte pedig több, mint három hét telt bizalommal, félelemmel, aggodalommal. Sajnos nem ébredt fel.
Engedem csináljon bármit
Nem érdekel, nem érdekel
Egyik sem az amit akartam
Ne ébressz fel, ne ébressz fel...
A Republic az Indul a Mandulával kezdve végigkísérte a gimnáziumi éveimet. Koncertjeik komoly elhatározást ébresztettek bennem az iránt, hogy valamilyen módon a könnyűzenével (pl. koncertszervezés, lemezkiadói munka) foglalkozzam a későbbiekben. Madarat lehetett fogatni velem, amikor szakmai gyakorlaton vehettem részt a zenekar menedzserénél, Abella Miklósnál. Ez már 1996-ban volt, a Republic sikereinek csúcsán, a Tüzet viszek album megjelenése után, amikor a Szállj el kismadár országos slágerré vált. Barátokra találtam az akkor induló Republic Baráti Körben. Rengeteg koncerten ott voltam, együtt utaztunk néhány vidéki bulira is. A varázsló (és az elvarázsolt lélek) Cipő volt, bizonyos örök értékek képviselője: szerelem, álmok, gyermeki naivitás, a kisember lázongása a nagyvilág igazságtalanságai ellen. Nélküle és a dalai nélkül nem az lennék, aki vagyok.
A világ Nélküled már semmit nem jelent
A világ nélküled meghalt a szó és a csend
2000 után kevésbé követtem a Republic sorsát, becsuktam kicsit az ajtót, jöttek más zenék, egy más kor, más érzelmek. Most viszont kinyitottam a régi dossziét, és megtaláltam benne mindent. Koncertek set listjei kézzel feljegyezve, cikkek, aláírások, fotók, szórólapok, VHS kazettára felvett tv műsorok, rádióból kazettára rögzített interjúk, koncertek. Olyan sztorik maradványai, amelyeket már el is felejtettem, és sok olyan, amelyre mindig is emlékezni fogok. Például megragadt, hogy Cipőt egyszer PUF pólóban láttam egy koncert előtt, amikor odamentünk hozzá kilencvenalahányban Kispesten. Az, ahogy elénekelte Halász Judittal az Orchideák c. dalt 1996-ban a BS-koncerten. Előfordult, hogy beállt táncolni a rajongókkal a “baráti körös” összejövetelen :). Két olyan fénykép is akad, amelyet ő csinált rólunk két különböző koncert alatt. Készítettem vele interjút a főiskolám diákújságjának. A koncerteken megvoltak a bejáratott “speciális” számok: Mézga Géza, Karolina (Szécsi Pál) stb., hálás vállalkozás volt a “Republic Cirkusz”. A prondmester mindent a helyére tett egy “hoppá-hoppá!”-val. De közben elvágyódott e földről, és noha tömérdek mennyiségű dalszövegében fejezte ki ezt, mégsem hittük, hogy ilyen hamar elhagy minket. Nem tudom, hogy lehet tőle elköszönni. Nem megy, mert olyan, mintha a generációm fiatal évei és a szerelem halna meg. Úgyhogy inkább emlékezem, nosztalgiázom, megköszönve a sok igaz szót és üzenetet.
Ég veled, Cipő, várnak már valahol!
Te csak maradj olyan tiszta, mint a hó
Repülj a földre
Hideg fényben tündökölve
Mint a hó, repülj a földre
Utolsó kommentek