Not 90s Forever

Szimplán megfog:

Lá lá lá optimizmus:

Gitáreufóriába torkolló színkavalkád:

"Oh No! Ozone!" By Nice Purse from M@dAbout Moderator on Vimeo.

LETÖLTÉS/bandcamp

Október 4. Glasgow, The Garage. Több, mint 200 néző gyűlhetett össze a Dinosaur Pile-Up (Leeds, UK) és a Cage The Elephant (Bowling Green, Kentucky, USA) koncertjére. A klub nagyterme tágas, ugyanakkor hangulatos koncerthelyszín. Az angol zenekar láthatóan nagy népszerűségnek örvend a helyi tinik körében, akik tömött sorokban nyomultak közvetlenül a színpad elé. A dinoszauruszok tökéletes grunge-ot játszanak, lelkesek és szimpatikusak, de "túl rendes arcok". Titokban hiányolja az ember, hogy egyáltalán nem dühösek, szakadtak és csöppet sem koszos rock'n'roll figurák. Nagyon hamar véget ér a szettjük, kb. fél óra az egész. A Cage The Elephant-re tovább nő és sűrűsödik a tömeg. Legelőre furakodom, hogy jól lássak. Na, ők jóval őrültebbek, és ez a Matt (mindkét együttes énekesét Matt-nek hívják) egyértelműen karizmatikus személyiség. Ők nem igazán a Nirvana-vonalat követik, egy-egy számról mindig más és más jut eszembe, de az igen erőteljesen: Red Hot Chili, Beck, Pixies, Stone Roses, Weezer, illetve Matt Shultz olykor Jim Morrisont, Eddie Veddert és hát persze azért Kurt Cobaint is megidézve pózol. Frontemberünk hol hosszú percekig tartó pszichedelikus transzba esik a színpadon, hol pedig közvetlenül és merészen incselkedik a közönséggel, akár odalépve az első sorokban állókhoz, akik bekiabálják a sóhajaikat és azokra még valami szétcsúszott válaszreakciót is kapnak. Matt meg is dicséri a szövegeket kívülről fújó, tomboló sokaságot a Mary Poppinsból ismert “supercalifragilisticexpialidocious” kifejezéssel.

Az első három szám roppant lendületes kezdést ad, köztük a kedvencemmel, az Aberdeennel, amely talán a legjobb dal a két album összes szerzeménye közül. Több helyen olvastam, hogy a címét az amerikai városnak tulajonítják, ahonnan a Nirvana indult. Nos, Glasgow-ban Matt azzal vezette fel, hogy ez bizony a skótoknak szól, ugyanis egyszer a skóciai Aberdeenben játszottak, ami nagyon bejött nekik, és utána írták a dalt. Ugyanezt nyilatkozták itt is. (Nagy-Britannia egyébként a zenekar második otthona, ugyanis az első lemezük felvétele után több, mint másfél évre Londonba költöztek.) Azt azért sajnálom, hogy most nem női ruhában lépett színpadra, mint ahogy néha teszi. És ezúttal a tömegbe sem ugrott be, de azt abszolválta helyette testvére, a gitáros Brad Shultz a koncert vége felé. Az összesen 15 számból 9 az új lemezről volt. Mindenki elégedett lehetett az estével, sőt még a biztonsági őrökkel is, akik műanyag poharakban osztogattak jeges vizet a felhevült közönségnek. Végül pedig megláttam egy lány kezében a setlistet, és lefényképeztem az utókornak.

További három szuper szám a folytatásban...

Travis szólt a rádióból, amikor bekapcsoltam ma reggel. A My Eyes simogató ébresztő volt, és most a nap is pont ilyen melegen süt (az ablakon keresztül). Gondoltam, szétszórok még néhány Fran Healy-sugarat az irodában háttérzene formájában. Közben rátaláltam erre a fotóra. A posztban Fran egy "mezei" rajongó lelkesedésével számol be arról, hogy mekkora öröm volt számára megnézni a Beach House koncertjét és másodszor is találkozni a kedvenceivel. Valamint itt és itt is méltatja őket. Továbbá tavalyi lemezének (Wreckorder) iTunes bonus track-je egy Beach House feldolgozás, nevezetesen a Zebra, a Keane zongoristájának közreműködésével.

Fran Healy - Zebra by heyjudecita

Nem túl sok minden derül ki a beharangozó klipből, de csakis várakozással tekinthetünk egy olyan film elé, amelyet a skót lo-fi/garage/punk szcéna egyik ifjú titánja, Phillip Taylor készít zenekara, a PAWS és az alkotóközösségként működő Cath Records segédletével. A Dumb 2012 elején kerül bemutatásra, tartalmáról egyelőre csupán néhány, ám fajsúlyos szó árulkodik. Vélhetően a zene is kulcsszerepet kap benne.

A film about boredom and youth culture in the Scottish Highlands and it's repercussions
"Quit crying, keep trying"

Két szám a PAWS-tól:

PAWS - Bloodline (Toad Session) from Song, by Toad on Vimeo.

1994-ben Spanyolországban nyaraltam a családdal. Az újságosnál megláttam egy zenei (vagy bulvár?) lap különszámát, amelyet az akkor friss tragédia kapcsán Kurt Cobain emlékére szerkesztettek. Úgyis kaptam volna valami szuvenírt, hát megkértem a szüleimet, hogy ezt vegyék meg nekem (nem mintha bármit értettem volna spanyolul). Máig megvan, 30 oldal + poszterek.

Kevin Devine feldolgozta a teljes Nevermind albumot, és a letöltési linket különösebb kommentár nélkül tette ki a honlapjára szeptember 24-én, a lemez megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. Talán nem olyan izgalmas ez a kunszt, de mindenképp szimpatikus és odaadó fajtája a tisztelgésnek.

A Pete and The Pirates új albumát rögtön az első lejátszáskor beszavaztam az idei kedvenc lemezeim közé. Sorra vettem a dalokat, próbáltam kiválasztani egy kiemelkedőt, de a következő mindig legalább annyira tetszett. Közben leesett, hogy a zenekar readingi. Ott töltöttem 10 hónapot 2000-2001-ben, amikor a Pete and The Pirates még nyilván nem létezett, a srácok kb. csak középiskolások lehettek akkor. Na de idő és távolság ide vagy oda, itt van nekünk a facebook, ahol pillanatok alatt kiderítettem, hogy vannak olyan ismerőseim, akik személyesen ismerik a "kalózokat". És azt sem volt nehéz kitalálni, hogy eleinte sokszor léptek fel otthon a Rising Sun Arts Centre-ben, ahol én pár évvel korábban az önkéntes szervezőgárda tagja voltam. Úgyhogy most már elfogult is vagyok! De mint mondtam, egyébként is meggyőztek.

Apropó! Nem megy valaki a november 6-ai koncertre Bécsbe, a Chelsea klubba?

A franz ferdinandos Blood Gets Thin:

Egy ilyen refrént - United, united, united on the carpet - és ennyi cuki macskát csak imádni lehet:

Sokcsajos randi:

Beszélek itt ZÖLDEKET! PARDON! Egyébként sajnálom mindkettőt: a ZP bezárását és az R.E.M. feloszlását. De a ZP úgyis feltámad majd egy másik helyszínen, az R.E.M. életművével pedig elleszünk örökre, panasz nem lehet rá.

1985-ben ez még nem a végleges változata volt a Fall On Me-nek

Egy emlékezetes ZP-s esemény 2001-ből (Amstel Jam)

Aktuális kedvenc a fent idézett sor és persze maga a dal.
Kasabian - Man Of Simple Pleasures

I’m a man, a man of simple pleasures
I got all I need so give me whisky measures
With dyslexic eyes I’m seeing very clearly
By the way I’m on my way

But all of my life I’ve been treated like a fool
But I’m no-one’s fool

[Chorus]
Here I go once again
Trying hard to pretend
There’s a future in your man made rules
I’ll be governed by the road
Get to shed this heavy load
I see no future
So leave me alone in the past

I am told the world is nearly ending
But when I look outside the birds are always singing
You throw sticks and bones remember every dog will have
Its day I’m on my way
But all of my life I’ve been treated like a fool
But I’m no-one’s fool

[Chorus]
Here I go once again
Trying hard to pretend
There’s a future in your man made rules
I’ll be governed by the road
Get to shed this heavy load
I’ve seen your future
So leave me alone in the past

Go on let the righteous guide you home
To where you belong
I’ll stay, listen to my favourite tunes
That’s where I belong
You won’t take me for a ride
I’m far too fast for you to keep up with me
You won’t take me for a ride
Never catch them really need no money