Ha nem is kifejezetten briliáns ez a feldolgozás, nem tehettem meg, hogy ne posztoljam. Annyi kedves dolog van benne: svéd popműsor színes lufikkal; egy színpadon a Peter Bjorn and John, Lykke Li és a The Sounds mint házibulizó "kiskamaszok", ráadásul a New Life-fal, a Depeche Mode egyik szuper, korai számával!
És pont találtam egy másik, szintén svéd tv felvételt 1982-ből, amelyen a Depeche Mode maga adta elő ugyanezt a dalt, és a műsorvezető kézen állva konferálta fel őket.
Egy éve ilyenkor Glasgow-ban voltam. Az egyik város a sok közül, ahová visszahúz a szívem. Annak is a Captain's Rest nevű pubja és barátságos pinceklubja volt az egyik legjobb élmény a röpke 4 nap alatt (a rengeteg kisebb-nagyobb, független előadót látó klub épp mostanában szűnt meg/költözött el, vagyis mára legendává vált). 2011. október 6-án fellépett a Mazes, a Milk Maid és a Water Wolves. Utóbbiról ott hallottam először, de ők tetszettek a legjobban. Az énekessel (James William Hindle) utána beszélgettem is, mert ismerte azokat, akikkel ott ismerkedtem meg. Szóval jó kis este volt!
A Water Wolves facebook oldalán (ahol egyébként nem sok minden történik) ez áll a zenekarról: "fungi girls rip off band, jamming ramshackle, lofi rock n roll", ami a gyakorlatban a következőképpen fest:
James-nek néhány szólólemeze is készült korábban, amelyekről csak egy pár számot hallgattam meg. Ezek érzelmesebb, folkos és twee dalok.
Lehet, hogy ez az egész blog égő, de most direkt egy cikis poszt következik. Biztos mindenki kedvel titokban pár olyan számot, előadót, amit vagy akit "nem kéne", de valami érthetetlen okból mégis... Nem azért, mert mondjuk retró vagy ezen nőttünk fel, hanem csak úgy, tényleg bírjuk azt a néhány kakukktojást. Egy ilyen Ciki Top 3-at most bevállalok a poén kedvéért. Tessék nevetni vagy szörnyülködni!
Robbie Williams - The Trouble With Me
Most az egyik legbensőbb titkomat fedem fel! :) Ezt a számot képes vagyok órákon át hallgatni, amikor rám jön az önsajnálat (szerencsére az viszonylag ritkán fordul elő). Akármilyen tenyérbemászó, cinikus, öntelt majomnak is tűnik ez a Robbie gyerek, a tehetségéhez nem fér kétség. A Trouble With Me sztorijával én egyenesen azonosulni tudok, mintha kést forgatnának a szívemben. Nem véletlenül kapta az album az Intensive Care címet.
The Pretty Reckless - Make Me Wanna Die
Taylor Momsen már szerpelt itt, a not90sforever-ön egyszer. Normál esetben az ilyen típusú rockzenét ki nem állhatom, de ez a szőkeség hiteles példa arra, hogy rock'n'roll vadmacskának (és gothnak) lenni menő, ha valaki arra született. Szeretem a hangját meg a depis nyegleségét. Azt gondoljátok, hogy ez szegénységi bizonyítvány rólam, netán a csaj tök gáz? Nem érdekel! (És mellesleg nem az! Remek előadók a kedvencei.) Szám, album, klip jöhet! Titokban vártam, hogy eljönnek a tavalyi vagy az idei Szigetre, nagyon megnéztem volna a tini ribanc rock show-t!
Bryan Adams ft. Melanie C - When You're Gone
A múltkor meghallottam ezt a számot valahol, és rájöttem, hogy milyen klassz és könnyed kis dal, kedvet kaptam még néhányszor meghallgatni. A két előadó tök jó párost alkot, és mindig is bírtam ezt a klipet, de mindez csak most esett le. Bryan Adams-et szerettem általánosban, de aztán hamar rákerült a cuki, de unalmas pasi/énekes címke. Melanie C. meglehetősen bájos az angolságával, fittségével, na és a jellegzetes, nyávogó hangjával. Igazából az utóbbi viszi el nálam a számot.
Majd' három hónap apátia után visszatérek... és tovább kínzom azt, aki hagyja. :P
A számot gondolom, (majdnem) mindenki ismeri. De milyen beteg a klipje!
Ti szoktatok pénzt adni az utcazenészeknek? Én mindig megfogadom, hogy adni fogok. Főleg azoknak, akik klassz dalokat játszanak. Aztán sosincs kéznél apró, és elszégyellem magam. Az alábbi zenészek nem "kéregetők", de remélem, megjutalmazták őket a járókelők és a rajongók.
Victor és Carl Norén (Sugarplum Fairy) + Erik Hassle a stockholmi metróban:
Peter Hayes (Black Rebel Motorcycle Club) Brüsszelben:
A Kid British a London Bridge állomáson, valamint egy metrókocsiban:
Most épp Arnold kuporog a karosszékben, a szoba sarkában. Ernő ugye átlépett a falon, az óriás fényképen feltáruló világba. Ernold meg valószínűleg a tükör másik oldalán tűnt el, végre történt vele is valami. Jó utat nekik! Arnold maradhat, ha nem lopkodja el a ruháimat.
Pink Floyd - Arnold Layne
Blur - Ernold Same
Heaven Street Seven - Egyszeri Ernő
Az év közepén beindulunk. Végre! Egy lemez, melyet mostantól folyton és rengetegszer meg lehet hallgatni. Wavves-pótló Beach Boys fanok bemutatkozó albuma.
Már az első számnál (Nightlife) meghalok és a többit egy furcsa mennyországból fülelem.
A Crocodiles 2010-es albuma ott volt az "aranyérmes" kedvenceim között két éve. A friss, Endless Flowers c. lemezüket hallgatva pedig nagyon úgy tűnik, hogy idén is top befutók. Ez a kirobbanó és (!) szentimentális, szörfös noise pop simán bearanyozza a vasárnap délutánomat.
Gyerekkori emlékem ez a kazetta, amelyet a Caracasban élő rokonok hoztak (vagy küldtek?). A magnó eléggé húzza már a szalagot, de úgy rémlik, hogy ez mindig is így szólt. Rá van ám írva az is, hogy venezuelai gyártmány, vagyis: Hecho en Venezuela. A borítón az eredeti számcímek mellett olvasható a spanyol fordítás is. A Spicks And Specks c. dalt szerettem a legjobban, melynek spanyol címe Pedacitos de recuerdos.
Szóval, amikor ezt hallgattam, kb. akkora lehettem, mint ők itt:
Állítólag a Raglans egy része korábban metal bandában játszott, most meg mandolin van a kezükben. Biztos az ír ösztöneik súgták, hogy a felszabadító, fülbemászó indie folk dalok világában lesznek igazán elbűvölőek.
"...but I feel a long way from London/and even further now from Dublin"
Utolsó kommentek