A Hooverphonic 2000-ben megjelent
The Magnificent Tree albumához időről időre visszatérek, mindig tartogat valamit. Aki sötét erdőbe vágyik, hogy megküzdjön a démonjaival, elég ha meghallgatja ezt a dalt késő este. Füleljen nagyon!
Hooverphonic - L'Odeur Animale
Még ez is előfordulhat. (A legaranyosabb dal a The Raveonettes új, Raven In The Grave című albumáról, ami egészében véve elég jól sikerült.)
Az Is Tropical első lemezét elfogultan vártam a márciusi Nagy Britmánia óta. Akkor a Trafóban ugyanis teljesen megadtam magam a londoni triónak, minimum örökbe fogadtam volna a srácokat. Másnap rá is kerestem, hogy írtak-e valamit Bp-ről a twitteren, és megtudtam pl., hogy a koncert alatt kivetített természetfilmet a buli előtt nem sokkal, itt vették meg, ha jól emlékszem 600 HUF-ért. A második zenekar, a We Have Band is szuper volt, de engem a kendővel eltakart arcú, utcai forradalmároknak tűnő ifjoncok jobban lenyűgöztek. Mert furcsák, intellektuálisak, kegyetlenül szarkasztikusak (ez kiderül a klipekből és az interjúkból), igazi fiatalok, mégis valahogy bölcsebbek, éleslátásúak. Mind az imidzsük, mind a zenéjük izgalmasan ellentmondásos. A külső rejtélyes, ami lehetne félelmetes, de ugyanakkor vicces és gyerekes is. Plusz lehet találgatni, hogy mit akarnak mondani ezzel az egész maszkosdival. A hangzásban pedig olykor éles, hideg techno csörömpölés kíséri a fülbemászó, táncos dallamokat és a kedves, kamaszos éneket (ketten is énekelnek). Nem is akartam ennyit írni, hiszen akkor beszámoltam volna a koncert után rögtön, de az album sokszori meghallgatása után már megint/még mindig annyira megnézném őket élőben újra!
Nem jellemző módon egy instrumentális szám, amit kedvelek
A When O' When az albumra nem került fel, de eleinte ez volt a kedvencem
Ennek mindig mosolygok az elején. "Örröö rifles..." :) 02 - Land Of The Nod by roberval
Néhány perce kaptam egy üzenetet a soundcloudon. Egy "idegen" a saját dalait ajánlotta a figyelmembe. Hát most itt (is) válaszolok neki:
Kedves Möbel! A PR-od működik! :) Tökre tetszik a zenéd és a videó! Várom a koncerteket. Örültem, V.
UI: Áhá, most látom, hogy a popméter egyébként már mindent elmondott rólad és a produkcióról. És hogy a Pandagodból ismerhetünk. Akkor nem is maradt több kérdés.
A Slow Loris magyarul lajhármakit jelent. 
A mi makink Wes Doyle, aki otthon barkácsol lágy, visszhangos, nyár és csillámló hullámok ihlette dallamokat. Ezeknek pedig lelkes befogadója vagyok! Wes blogjából kiderül, hogy egyéb neveken (Madison, Field Mountains) és zenekarokban (Treefort, Liquid Fossils) is foglalatoskodik, továbbá Pavement rajongó. Érdekes posztjai vannak, nemcsak a saját zenéjével kapcsolatban.
Slow Loris - Routine Glow - 04 Flowers and Monsters by vixton
Ez itt a 100. bejegyzés. (A freeblog számlálója öttel többet mutat, de az még a piszkozatokat beleszámolva sem jön ki.) Köszi, hogy ez idő alatt itt voltatok velem, remélem, eztán is így lesz. Ezúttal egy ajándékom is van számotokra. Nemrég előkerült a(z átírt) Fabulon CD-m, amelyet most közkinccsé teszek. Egy legenda 2000 környékéről! Bizonyára emlékeztek rá páran, és velem együtt nosztalgiáztok. Aki pedig nem, az most megismerheti a dögös Vanity Case című albumot, amelyre ma már nem sok helyen lehet rábukkanni.
A Fabulon hazánkban élő külföldi zenészekből állt. Volt néhány tagcsere, én most egy meghatározó felállást említek: Mike Lindsay (GB) - ének, gitár; Nathan Johnson (USA) - basszus (egy időben dob és néha ének); Mike Zwecker (USA) - dob; Espen Solberg (NO) - gitár. Mike Lindsay igazán sármos frontember volt "Hugh Grant-hajjal" és sötét keretes szemüveggel. Nate-tel egy munkahelyen dolgoztunk akkoriban, ő is jó arc. A másik Mike-ot, Zweckert pedig azóta is sokat láthattuk, pl. néhány évig a Kispál és a Borz dobosaként, vagy nemrég beugró dobosként a Moogban, mostanában pedig a Bastiaan nevű - ahogy mondani szokás - szupergrupban. Többek között még Mike Kentish (a harmadik Mchael!) is megfordult a Fabulonban. Ő is számos projektben aktív ma (pl. The Random Chocolates), valamint közreműködött Poniklo szólólemezén. A tagok egyébként már a 90-es években alaposan benne voltak a brit/amerikai indie/punk szcénában (ki melyikben). Erről bővebben itt és itt.
A Fabulon rövid tündöklése során gyakran koncertezett, főleg az Amber Smith , az Annabarbi és a Puzzle társaságában. Egy-két évig (?) még Stig Roar Husby néven működtek tovább, és játszottak a Szigeten, valamint készítettek egy klipet a Rings c. számhoz.
Tehát íme az album 15 letölthető dala! (Igen, tudom, hogy a fél lemez tiszta Blur, a többi meg Pixies vagy ilyesmi..., így király!)
Holnap erre kelek, és egész nap keményen fogok dolgozni. (Na, azt nem!)
A Dogbite c. számot is nagyon bírom, viszont ez nincs rajta az albumon.
Koncertpromóció (DVA & Bioberber) címszó alatt kihelyeztem ma néhány plakátot pár helyen. Belibbentem a Musicland-be is, és jót mosolyogtam azon, hogy pont egy Grass Widow plakát helyére kerül a mi vidám, kék A3-asunk. Ám nem kell aggódni a rajzolt lányok eltávolítása miatt! Magammal vittem őket, és már ki is vannak ragasztva a szekrényemre. Így lett egy ereklyém a két nappal ezelőtti, Stereomackónak és barátainak köszönhető buliról.
Kb. 20 perccel később betértem a Művész Mozi könyvesboltjába, ahonnan egy PUF könyvvel (Álomhatár) és a HS7 első lemezével (Tick Tock No Fear, ami megvolt ugyan, de nem ofisöl CD formátumban) gazdagabban távoztam. Hú, mennyi új szerzemény egy napra!
Sikerült!!! Lesz budapesti koncert, úgyhogy gyertek el! Amint a plakáton is látható, a bűbájos cseh duó előtt a Bioberber játszik majd. A belépés ingyenes.
A klassz grafika Pásti Nóra munkája.
Ez mindenképp érdekes lesz! Azért srácok is lesznek, pl. a két előzenekarban (Wormkids, Szextank). További részletek stereomackónál!
Május 29. Szabad az Á, Nagydiófa u. 8. Ott találkozunk!
Utolsó kommentek