Not 90s Forever

Hurrá! Kaptam egy bemelegítő napot vasárnap előtt; úgy alakult, hogy szombaton is kinéztem a Szigetre. Igazából a napi felhozatalból csak a The Cribs érdekelt, akiket  két éve  már láttam ugyanitt. Nagyon szimpatikus volt akkor a három testvér  produkciója a 40 fokban (az énekes majdnem rosszul is lett a hőségtől). Semmi faxni, csak jó kis dallamos, refrénkiabálós indie rock. Azóta Johnny Marr, a The Smiths egykori gitárosa is tagként erősíti őket. Így idén a legendával együtt érkeztek. Johnny 46 évesen kb. olyan jól néz ki, mint a többiek (az ikrek 29 évesek, dobos öccsük pedig még csak 25). A pontosan egy órás program alatt voltak mókás pózolások a gitárokkal, dobszerkóra felállás, a közönség megszólítása magyar nyelven stb. Jól szóltak a dalok a tavalyi Ignore The Ignorant és a régebbi albumokról egyaránt. Az alábbi szám ugyan nem hangzott el, viszont ez az egyik kedvencem:

Három éve várom, hogy a Kasabian eljöjjön a Szigetre. 2007-ben volt szerencsém látni őket a PeCsában, és azóta reménykedtem, hogy lesz újabb alkalom. (2004-ben is jártak nálunk, de akkor csak videót forgattak egy volt szovjet laktanyában.) Nagy-Britanniában már régóta hősök, de a 3. lemezre igazi klasszisokká nőttek. Rajongott értük az Oasis és a spanyol futball válogatott, reklámokban szerepeltek a zenéjükkel, és az énekes beszólogatott ennek-annak, legalábbis a brit sajtó így tálalta. Mindeközben - én úgy látom :-) - a leicesteri fiúk megőrizték szerény angol bájukat. Például rendkívül cuki a Gwen Stefani feldolgozásuk.

Vasárnap ők (és még mások, róluk később) a Szigeten!

Kezdődjön el... Elsősorban nem az írás, hanem a "mutogatás" céljából jött létre a blog. Hogy a zenéket, amikért lelkesedem, a jópofa klipeket, dögös koncertfelvételeket ne e-mail-ben és a facebook-on küldözgessem a barátoknak. Mostantól legyen ez a gyűjtemény helye, a magam és minden érdeklődő kedvéért!

Tehát elkezdem ezt, míg tinédzserkorom egyik meghatározó zenekara, a Kispál és a Borz épp az imént fejezte be a pályafutását. Ó, mennyit lehet nosztalgiázni Lovasi zseniális szövegein és a dilis "táncdalocskákon" (és mennyi mindenkit idegesítenek :-)). Kaptam néhány helyzetjelentést a búcsúkoncert alatt. Kezdem nem érteni, hogy miért döntöttem úgy, hogy én kihagyom (?). De egyébként a 2010-es Szigetre még visszatérek. Most jöjjön Barbie és Ken, a sörös korsó és a szívtranszplantáció története. Igazán drámai, ugyanakkor röhögnöm kell rajta a mai napig.